Főoldal | Spanyolország 2018

Augusztus 25-én, egy korai ébredéssel, hajnali 4 órakor Idrisz Ágnes és Skrapits Melinda tanárnők kíséretében, kezdetét vette az első (és remélhetőleg nem az utolsó) utazásunk kontinensünk legszínesebb földjére, Spanyolországba.

Ha hiszik, ha nem, egy 26 órás buszút után, nem létezik még egy olyan érzés, mint amikor megláttuk a Cala Llevadó feliratot, amely azt jelentette, hogy nincs több benzinkút, nincs több hátfájás, lábzsibbadás; végre megérkeztünk. Miután a kempingben található lépcsőrengeteg látványán túltettük magunkat (legalábbis megpróbáltuk, de nem sikerült) egy rövid eligazítást kaptunk a táborhasználattal kapcsolatban. A szieszta végéhez érve, megrohamoztuk a kemping kisboltját, majd felfrissülést keresve kis csapatunk egy része a tengerparton, a lustábbak pedig a medencénél töltötték az első délutánjukat e földi paradicsomban.

Első állomásunk Montserrat valamint a Sagrada Família volt. Miután mindenki kívánt valamit a Fekete Madonnától, Montserrat gyönyörű kilátását magunk mögött hagyva elérkeztünk Spanyolország egyik leghíresebb látványosságához a jelenleg is épülő Sagrada Familiához. 

A második napon megismerkedtünk a spanyol anyanyelvű tanárainkkal, akikkel egy kis beszélgetés és éneklés után azonnal megtaláltuk a közös hangot. Estefelé megérkeztünk Lloret de Mar-ba, a beígért tapas-kóstoló estre, ahol a finom falatkák és egy kis sangría után megismerkedtünk Spanyolország egyik jellegzetes táncával, a flamencóval. 

A következő napon a kempingből átgyalogoltunk egy hosszú túravonalon keresztül a szomszédos Tossa de Mar-ba, ahonnan szabadprogram után hajóval elhaladtunk a kempingünkhöz tartozó öböl előtt, majd megérkeztünk ismét Lloret de Mar-hoz. Itt szintén eltölthettünk pár órát szabadon, a pálmafás utcákon, a sok bolt, bazár és étterem között. 

Azok a napok, amelyeken nem volt tervezett program, tanulással és pihenéssel teltek. A nem mindennapi spanyolóráink és egy kis szieszta után általában a parton henyéléssel töltöttük az időt. Amikor nem volt erőnk learaszolni a meredek lejtőn és megtenni életünk leghosszabb 300 méterét, a medencéhez menekültünk, vagy egymás társaságában töltöttük az időt.

Utazásunk egyik utolsó napja Barcelonában telt. A gyönyörű Poble Espanol-ban eltöltött esős délelőtt után az élettől teli Las Ramblas következett, amit talán mindenki a leginkább várt. Az emberforgatag jobb és baloldal között csak kapkodni tudta a fejét, annyi bolt, pantomimes, élőszobor és egyéb más látnivaló volt.  Miután elköltöttük a magunkkal hozott pénz háromnegyedét, a következő megállónk a Güell Park volt. Az Antoni Gaudí tervei alapján épült kert az ország egyik legkülönlegesebb helye, valamint az UNESCO Világörökség részét képezi. Utolsó állomásunk a híres Font Mágica szökőkút volt, amely fényjátékával és a mellette szóló zenével mindenkit elbűvölt.

Utolsó napunkon bejártuk Tossa de Mar utcáit, ittunk spanyol cortado-t, kipróbáltuk a churros-t forró csokoládéval, és vettünk egy-két hűtőmágnest szuvenír gyanánt. Este pedig eljött a végső búcsú ideje; az idegenvezetőink, a tanáraink, spanyol és magyar anyanyelvűek egyaránt, egy vidám, csapatjátékokkal teli búcsúestet szerveztek nekünk, amelynek a végéről természetesen nem maradhatott el az órákon megtanult spanyol dalok közös eléneklése és a kötelező táncolás sem.

Másnap pontban délben, fáradtan, szomorúan, de élményekkel feltöltődve ültünk fel a buszra, hogy ismét 26 óra utazás után hazaérjünk Budapestre.

Galéria