Főoldal | Angliai beszámoló 2014

Hosszas készülődés után, szüleinktől búcsút véve elindultunk az angliai utazásunkra, melyet már mindenki hónapok óta várt. Induláskor még megszeppenve ültünk a helyünkön, néztünk jobbra-balra, egyáltalán kikkel utazunk együtt. Aztán fokozatosan oldódott a hangulat, és egyre jobban éreztük magunkat. Első állomásunk Belgium volt, sok-sok óra buszozás után, körbejártuk a Grand Place-t, Brüsszel főterét. Megkóstolhattuk a híres csokis-gyümölcsös-habos goffrikat és vásárolgattunk egy kicsit. Estére Franciaországba értünk, ahol tranzitszálláson aludtunk. Sikerült kizáratni magunkat, de ezt a problémát orvosolva, hármas elosztásokban végre kényelmesen tudtunk aludni.

Kora reggel a komp felé vettük az irányt, és hajóval átkeltünk a La Manche csatornán. A nyílt fedélzeten, a szeles időjárás ellenére tiszta, gyönyörű kilátásunk volt. Félúton látszottak még Franciaország partvidékei és már a doveri sziklák is. Mielőtt felbuszoztunk a jellegzetes angol városkába, Canterburybe, az idegenvezető (Bácsi) meglepetéseként megálltunk a kikötő partján, így gyönyörű képeket tudtunk készíteni. Canterburyben megnéztük a különféle építészeti stílusokat magába foglaló, hatalmas katedrálist, amely nagyon híres zarándokhely. Rengeteg szobornak azért nincs orra, keze, feje, mert az arra járó zarándok letörte és hazavitte szuvenírként. Érdekességképp megnézhettük azt a sírt, mely lV. Henrik testét őrzi, s melyben a speciális kémiai összetételű levegőnek köszönhetően az angol király évszázadokon át megőrizhette egykori arcvonásait. Szabadprogram keretében felfedezhettünk további különleges építészeti megoldásokat, szűk utcákat, jellegzetességeket. Londonba érve megnéztük a British Museum egy részét. A városból kiérve egyre felcsigázottabban vártuk, milyen családokhoz is kerülünk majd. A találkozóhelyre érve már horror-pletykák terjengtek, de végül mindenkit épségben elszállásoltak a családok. A vacsorát kissé félve ettük – köszönhetően az eltérő mentalitásnak –, nehogy a másnapi adag kevesebb legyen. Mindenki színes élményekről számolt be, de összességében pozitív benyomást keltettek bennünk szállásadóink. A család legtöbb tagja lassan, érthetően beszélt a kedvünkért, próbálták megkönnyíteni helyzetünket, figyelembe vették, hogy külföldiek vagyunk. Alapvetően nem voltak kommunikatívak, de ez érthető, hiszen idegenek voltunk számukra.

Reggelire többnyire mindenki müzlit és pirítóst kapott, tízóraira pedig szendvicset és chipset, hagymakarikát, esetleg kekszet, gyümölcsöt. Az első indulás nem volt zökkenőmentes, az egyik sofőr (nem a buszé) nem jelent meg időben, pontosabban egyáltalán nem jelent meg. De szerencsére elértük a London Eye-t, ahol fantasztikus látvány fogadott: hatalmas kerék, 32 pici kabinnal. Amint befutottunk a kabinba, elfogott minket az érzés, hogy az egekben járunk. Felérve a csúcsra, elénk tárult egy élmény és megismerhettük London egészét. Mikor pedig leereszkedtünk az égből, visszatértünk a fentről icipicinek tűnő emberek közé. Ellátogattunk a Trafalgar térre, ahol meglepődve bizonyosodtunk meg róla, hogy a tökéletesre tervezett oroszlánokat, a Lánchíd magyar oroszlánjairól mintázták. Következett a Big Ben, azaz az Elizabeth Tower, benne a Big Ben nevezetű haranggal. Csapatunk kettéoszlott a múzeumlátogatás során, megnézhettük a Natural History és a Science Museum-ot. Az itthoni múzeumok többségétől eltérően - itt interaktív kiállításokat nézhettünk meg. A színes program lezárásaként a szálláshelyünkre indultunk.

Másnap körbejártuk a Tower(s) of London-t, és megnéztük a híres kivégzőhelyet, ahol VIII. Henrik egyik felesége is életét vesztette. Fáradozások árán felmásztunk a Szent Pál székesegyház tetejére, innen szintén megcsodálhattunk London városát. Zárás előtt két perccel érkeztünk - a Harry Potter filmekből már jól
ismert – Oxfordban lévő egyetemhez. Este szinte már hazaérkeztünk a családokhoz.
Kedden reggel izgalmas program várt ránk, a Madam Tussauds-ba mentünk. Hatalmas meglepetésünkre nem csak a hírességek viaszból készült szobrait nézhettük meg, hanem részt vettünk egy angliai időutazáson, régi taxiban ülve, és a vér is meghűlt bennünk a horror túrán, ahol kipróbálhattuk bátorságunkat. Utána pedig egy 4D-s filmet néztünk meg, melyben Marvel szuperhősei megmentik a királynő palotáját és Londont. Utána egy vonat belsejében átkeltünk a Csalagúton, és fél órával később már Franciaországban voltunk ismét, az éjszakát egy, az előzőhöz hasonló, tranzitszálláson töltöttük.
Reggel Párizs központjába indultunk. Itt egész nap metróval közlekedtünk, ami nem volt könnyű feladat a tizennégy tökéletesen kiépített vonal miatt. A csapat egyik fele az Eiffel-, a másik pedig a Montparnasse-torony tetejéről csodálhatta meg a kilátást, Párizs logikusan felépített körtereit és utcáit. A tornyokból lemászva elmetróztunk Bonaparte Napóleon sírjáig, az Invalidusok Dómjához. A Notre Dame-hoz elérve pedig szabadon eltölthető időt kaptunk az ajándékboltok közt.
 

Hazafelé tudatosult bennünk, hogy az eddig nagy izgalommal várt, távolinak tűnő utazásnak máris vége. Az eddig együtt töltött idő során új barátságok köttettek, és szinte családdá váltunk. Angliába indultunk, de ez alatt az idő alatt körbeutaztuk Európát, összesen hét ország területén jártunk, ezreket költöttünk el a benzinkutak mosdójában és elgémberedtek a végtagjaink a több mint 50 óra buszút során, de összességében mindenki más emberként, egy világjáró emlékeivel tért haza, a magyar alföldekre.
Az úton 27 tanuló vett részt. A kísérő tanárok Ugróczky Rozália, Idrisz Ágnes és Finna Imola voltak.

Papp Noémi 9.B/Kacsó Emese 9. NY