Kossuth Lajos
Zweisprachiges Gymnasium
Kossuth Lajos
Gimnázium
Minden letűnő nemzedék egy lépcsőfok,
melyről az utána következő magasabbra emelkedik.
Kossuth Lajos
Eseménynaptár
2014. július
H K Sze Cs P Szo V

1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31


Az iskola bejárataIskolai vizitúraAz iskola focipályájaAz iskola könyvtára

Ajánló

www.youtube.com/v/TT3DeyxsLiQ
 

Cserekapcsolatok

http://bg-altena.de/http://www.schickhardt-gymnasium-herrenberg.de/http://www.gymnasium-achim.de/
 

Geographie bei uns

geo.klgbp.hugeo.klgbp.hu
 

Partner der Zukunft

 

Főoldal | KLG - 90 év | A KLG a közoktatás rendszerében

A Kossuth Lajos Gimnázium a közoktatás rendszerében

A Kossuth Lajos Gimnázium a magyar közoktatás rendszerében

(Történeti áttekintésben)

 

Horváth Gábor

 

Tartalomjegyzék:

 

1.) Bevezetés

2.) A jelenkori gimnázium történetéből

3.) Intézményünk első évei

4.) A Klebelsberg Kunó fémjelezte korszak

5.) Hóman Bálint kultuszminisztersége

6.) A második világháború és a negyvenes évek vége

7.) A kommunizmus évei

8.) A rendszerváltozás óta eltelt évtized

9.) Tanulságok

10.) Felhasznált irodalom  

 

“Aki elfelejti a múltat, arra

ítéltetik, hogy újra átélje azt.”

 

 

1.) Bevezetés

Az egészséges értelmű embert érdekli a múlt: családjáé, intézményeié, nemzetéé. A személyes történelem annak vizsgálata, hogyan kapcsolódott általunk ismert egyének és közösségek sorsa a nagy egészhez; forrásanyaga a 20. század esetében különösen gazdag: írásos dokumentumok mellett a kortársak élménybeszámolóira, fényképekre, hangfelvételekre, sőt mozgóképekre is támaszkodhatunk. Sok civil szervezet tűzte zászlajára, hogy gyűjti és menti a múlt dokumentumait. A feltárt, rendszerezett adatok forrásul szolgálhatnak a jelen és jövő kutatásai számára. A patinás tanintézmények mellett létrejött baráti körök, az öregdiákok egyesületei élen járnak ebben a munkában. Így van ez a Kossuth Lajos Gimnázium esetében is: P. KOBAK (Pesterzsébeti Kossuthosok Baráti Köre) Egyesületnek sikerült összegyűjtenie a múlt tanúinak széles skáláját. A több-kevesebb rendszerességgel kiadott évkönyvek, értesítők, valamint a visszaemlékezések lehetnek segítségünkre, hogy felvázolhassuk, hol is helyezkedett-helyezkedik el intézményünk a magyar közigazgatás rendszerében.

2.) A jelenkori gimnázium történetéből

Terjedelmi korlátok miatt röviden a Pedagógiai Lexikon segítségével foglaljuk össze ezen iskolatípus magyarországi történetének legfontosabb tényeit a XIX. század közepétől az intézményünk megalapításáig terjedő időszakban: “A XIX-XX. században főként német nyelvterületeken és Közép-Európában a gimnázium olyan, a legtöbb helyen nyolcosztályos, 10-18 éves fiatalok számára szervezett középiskola, amelyben a tanulók elsősorban nyelvi-irodalmi-történelmi tanulmányokkal foglalkoznak, ... célja a felsőbb ... tanulmányokra való előkészítés. ... 1849 őszén hazánkra is kiterjesztették az osztrák ’Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich’ rendelkezéseit. ... A nyolcosztályos gimnázium első ... hazai tanterve 1861-ben jelent meg. ... Az országgyűlés az 1883. évi XXX. törvénnyel helyezte el a gimnáziumot a hazai középiskolák rendszerében. – Az első leánygimnázium 1896-1900 között alakult ki Budapesten.” A gimnáziumi képzést az érettségi vizsga zárta le, amelyet első ízben 1851-ben tartottak meg.

Pintér Jenő, a századelő oktatáspolitikusa minderről a következőket írja:“Középiskoláink fejlődésében nevezetes határpont az 1883. évi XXX. törvénycikk. ... A közoktatási kormányzat mindezideig ... csak rendeletekkel kormányzott s rendelkezései alól többé-kevésbé minden iskolafenntartó kivonhatta magát. ... A XX. század elején Magyarországon 200 fiúközépiskola működött, ezek közül gimnázium 170.”

 

3.) Intézményünk első évei

A századfordulóra önállóvá vált nagyközség, a tizenöt ezres lélekszámot meghaladó Erzsébetfalva már az első világháború előtt szorgalmazta egy főgimnázium felállítását, ám erre akkor nem kerülhetett sor. 1919. október 9-én aztán, Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgató kezdeményezésére, megnyílt az I. és a II. osztály, egyelőre mint a IX. kerületi Fáy András reálgimnázium “fiókintézete”. Intézményünknek a közoktatási rendszerben elfoglalt szerény kezdeti státusza azt jelentette, hogy a féltő szülőknek immáron nem kellett zsúfolt villamosokon a budapesti iskolákba járatniuk 10-12 esztendős gyermekeiket. A 86 tanuló Haszler Károly igazgatása alatt kezdte meg a tanévet, saját épület híján a Posta utca 5. szám alatt. A tanintézmény a Lázár utcai (napjainkban is általános iskolaként működő) állami elemi iskola épületének I. emeleti helyiségeibe 1920 szeptemberében költözött át – amikor a III. mellett a IV. osztály is megnyílt – , Kossuth Lajos nevét pedig az 1921-22. tanévtől vehette fel, így hivatalosan Erzsébetfalvai Állami Kossuth Lajos Főgimnáziumnak nevezték. A hőskor ezen első esztendőiről hiányosak a források. Az "algimnáziumi létet" megkeserítette a nehéz anyagi helyzet s a megszűnéstől-beolvasztástól való félelem.

4.) A Klebelsberg Kunó fémjelezte korszak

1924. január 1-jén Erzsébetfalva nagyközség Pesterzsébet néven várossá alakult. Ugyanazen évben “az 1924. évi XI. tv. ... három fiúközépiskola-típusról rendelkezett, mindegyik nyolcosztályos, 10-18 éves fiataloknak: feladatát a közös tantárgyakon kívül a gimnázium a humanisztikus, elsősorban latin és görög nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, a reálgimnázium főleg a latin és a modern nyelvek és irodalmak elsajátítása útján, a reáliskola pedig néhány modern nyelv és irodalom, valamint a matematikai és természettudományi tantárgyak alaposabb tanításával oldja meg.” Intézményünk – mint azt az 1924-1925. tanévről szóló értesítő címlapja is hirdeti – ettől fogva a Pesterzsébeti Magyar Királyi Állami Kossuth Lajos Reálgimnázium büszke nevet viselte.

Fenntartóik megoszlása szerint a középiskolák – Pintér Jenő idézett művének tanúsága szerint – az állam rendelkezése alatt álló, az állam vezetése alatt álló és az állam főfelügyelete alatt álló intézmények lehettek. Intézményünk az első csoportba tartozott, s a tanintézmények felsorolásában a reálgimnáziumok között foglalt helyet.

Az értesítő részletesen beszámol az örvendetes változásokról: “Iskolánk a VIII. osztály megnyitásával fejlődésének utolsó állomásához érkezett el. A folyó tanév végével megtarthattuk az első érettségi vizsgálatot. Az új középiskolai Tanterv rendelkezései szerint intézetünk reálgimnáziummá alakult át s az I-ső osztályban megkezdődött az új tanterv szerinti oktatás. ... A május havi magán és június havi szóbeli érettségi vizsgálatokon Dr. Pintér Jenő tanker. kir. főigazgató úr elnökölt.” Hogy az iskolák számára akkor is rengeteg gondot okozott az új tantervek bevezetése, arról az értesítő Tananyag c. fejezetéből értesülünk: “A folyó 1924/25. iskolai évben az ország összes fiúközépiskolájának I. és V. osztályaiban életbe lépett az 1924. évi Reálgimnáziumi Tanterv; az V. osztályban a görög nyelv helyett egy második modern nyelv (francia, angol vagy olasz) és a művészeti rajz állíttattak be ... . Az I. osztályban az ... előírt tananyagot elvégeztük ugyan, de az V. osztályban a második modern nyelv bevezetését a modern nyelvésztanár hiánya ... miatt ... nem hajtottuk végre. ... Leküzdhetetlen akadályokra találtunk a kötelező olvasmányok számonkérésénél ifjúsági könyvtárunk szegényes ... volta miatt. ... A tornaterem hiánya miatt a testnevelés csak az őszi és tavaszi hónapokban lehetséges.”

1929 októberében végre átadták a gimnázium régen várt saját otthonát a Török Flóris utcában. A jól felszerelt – de tornaterem nélküli – házat nagy örömmel vették birtokukba a tanárok és a diákok. A harmincas évek közepén a város az iskola épületét az ingatlannal együtt az államnak adta át használatra, s az iskola dologi és személyi kiadásaihoz való hozzájárulásán felül a szerződésben azt is vállalta, hogy három éven belül felépíti a tornatermet. A tornaterem megépítésére azonban csak 1999-ben (!) került sor, de már egy másik iskola számára.

5.) Hóman Bálint kultuszminisztersége

Az oktatási kormányzat a harmincas évtized közepén új koncepcióval jelentkezett. “... az 1934. évi XI. tv. megszüntette a háromféle fiú- és kétféle leányközépiskolát és egyetlen középiskola, a gimnázium, ill. a leánygimnázium folytatta működését, lényegében egységes tananyaggal. Minisztériumi engedéllyel azonban, helyi tanterv keretében a latin helyett az V. osztálytól kezdve kémia és ábrázoló geometria tanítható.” Ezen utóbbi lehetőséggel intézményünk nem élt, neve azonban Pestszenterzsébeti Magyar Királyi Állami Kossuth Lajos Gimnáziumra változott. (A város 1933-ban vette fel a Pestszenterzsébet nevet.) A tanévi értesítők címlapján 1935-től még hét esztendeig jelezték, hogy “kifutóban” jelen vannak a reálgimnáziumi osztályok.

A fiúgimnáziumba lányok is járhattak, ők azonban csak magántanulóként. A magántanulók létszáma az 1936-37. iskolai évről szóló értesítő összesített táblázata szerint 1922-től 1937-ig 10 és 66 között ingadozott, így köztük időnként a lányok is sokan lehettek. Erre utal egy heves sajtópolémia:“1934-ben ... zeng az ég Pestszenterzsébeten. Heves vita bontakozik ki két lap között a reálgimnázium koedukált osztályairól. A ... Közlöny ... kifogásolja a vegyes osztályokat. Azt állítja ..., hogy a lányok megzavarják a fiúkat a tanulásban. Igaz, a lányok csak magántanulók, a fiúk 25 százaléka mégis megbukott félévkor, mert a 22 beiratkozott lány bejárt az előadásokra, és elvonta a fiúk figyelmét a tanulástól. ...a Pesterzsébeti Újság munkatársa ... határozottan a koedukáció pártjára állott ... .”

A magas bukási arányról el kell mondanunk, hogy az elitképzőnek tekintett gimnázium – így intézményünk is – a század első felében rendkívül szigorúan megrostálta tanulóit. A statisztikákban és a visszaemlékezésekben egybehangzóan 40-60 fő közötti létszámú I. osztályok nem ritkán 20-30 tanulóra olvadtak az érettségi vizsga idejére. (A törvényben előírt maximális osztálylétszám 60 fő volt.) A gimnáziumból lemorzsolódó tanulók számára általában nem jelentett gondot a polgári iskolába való átiratkozás; az átjárhatóság “lefelé” jól működött. “Felfelé” mindez csak igen korlátozottan volt lehetséges. A fentiekből az is következik, hogy az akkori gimnázium sokaknak esélyt adott a megkapaszkodásra, az intézményben történő bizonyításra, míg a mai elitgimnázium a bemeneti szelekció módszerével él.

6.) A második világháború és a negyvenes évek vége

A háborús helyzet nehézségei ellenére a tanítás egészen 1944. április 1-jéig az épületben, 1945 tavaszától viszont egy éven át előbb egy volt istállóban, majd egy korábbi kaszárnyában folyt. Csak 1946 őszén térhetett vissza az iskola a Török Flóris utcába, ám a házat más középiskolákkal kellett megosztania. Az 1946-47. tanévről ismét megjelent az összesítő kiadvány, ezúttal évkönyv néven. A munka még a régi struktúrában folyt, de drámai változások készülődtek: “1945 nyarán miniszterelnöki rendelet jelent meg a nyolcosztályos általános iskola létrehozásáról. Ennek felső tagozata 1945-1948 között épült ki, párhuzamosan a korábbi nyolcosztályos középiskola fokozatos négyosztályossá alakulásával.”

Nem tagadható, hogy az egységes, nyolcosztályos általános iskola, amelynek megvalósítását az oktatási kormányzat 1928 óta tervezte, sőt az 1940. évi XX. törvényben nyolcosztályos elemi iskola néven már kodifikálta is, jelentős vívmánya az oktatás demokratizálásának, a szelekció 14 esztendős korig való kitolásának, a gimnáziumok mindezt mégis csalódottsággal és keserűséggel élték meg. Alsó négy osztályát elveszítő intézményünkbe “a fordulat évében” 1948-49-ben csak 283 diák járt – utoljára huszonöt évvel korábban volt ilyen kevés tanuló. Ez a helyzet tette lehetővé, hogy az épületben továbbra is több középiskola, köztük dolgozók iskolája működjön, s később ez vezetett az újabb költözéshez. Az öregdiákok szájából ma is gyakran elhangzik, hogy rendkívül szerencsésnek érezték magukat a régi középiskolai rendszer “utolsó mohikánjaiként”érettségiző osztályok.

A hagyományos gimnáziummal együtt eltűnt a pluralizmus is: a háború előttinél sokkal centralizáltabb rendszer az oktatást is teljes egészében ellenőrizni kívánta. Iskolát – nagyon kevés kivételtől eltekintve – hosszú évtizedekig csak az állam tarthatott fenn.

7.) A kommunizmus évtizedei

“1949-ben valamennyi középiskola gimnáziummá alakult. 1951-ben a gimnáziumnak nyelvi-történelmi (humán) és természettudományi (reál) tagozata jött létre. 1960-ban megjelentek az öt plusz egyes rendszerrel működő általánosan képző középiskolák. 1961-től a gimnázium egységes lett, a differenciálást főleg a szakosított tantervű osztályok biztosították.” E száraz leírás gyakorlati megvalósulásáról az Állami Kossuth Lajos Gimnázium 1958-59. iskolai évről szóló évkönyvéből tájékozódhatunk, amellyel az intézmény fennállásának negyvenedik évfordulójára emlékezett. A bevezető cikk – a kor szellemének megfelelően – azt a tényt emeli ki, hogy a gimnáziumban tanulók 55 százaléka immár munkások és parasztok gyermeke. Az iskola történetéről írott dolgozat közli, hogy “A négy évfolyamú gimnáziumban az 1948/49. iskolai évtől kezdve három párhuzamos osztályban, egy humán és két reáltagozatban folyik a tanítás. Felszabadulásunk után komoly érdeklődéstől kísérve ... alakult meg a dolgozók gimnáziuma. A dolgozók iskolájában azok a tudnivágyó dolgozók vettek részt, akiknek művelődése a múltban nem volt lehetséges … .”

A beindult gyakorlati oktatás keretében a tanév során 5 osztályt vontak be a munkába: az I. A (reál) osztály gyárban dolgozott, az I. B (reál) osztály az iskola tanműhelyében tevékenykedett, a II. B (reál) osztály, ill. a II. C (humán) osztály termelőszövetkezetben végzett idénymunkát, míg a III. A (reál) osztály egy KTSZ-ben ipari jellegű tevékenységgel foglalkozott. A gyakorlati munka intézményünkben (és általában máshol is) kiválóra értékelt tapasztalatai támasztották alá az “öt plusz egyes” (akkori rossz nyelvek szerint: “hat mínusz egyes”) rendszer bevezetését a következő tanévtől. Ez – a gimnáziumok tekintetében alapvetően elhibázott – oktatási forma a hatvanas évek közepén csendesen kimúlt, (maradványai a nyolcvanas évtized elejéig “közhasznú társadalmi munka” néven maradtak fenn), az 1959-60. tanév azonban sokkal maradandóbb változással is szolgált: a koedukációval. Négy évtizednyi fiúgimnáziumi lét után a Kossuthban győzelmesen és feltartóztathatatlanul megjelentek a lányok; egy évtizeddel később a tanulók kétharmad részét már a gyengébb nem képviselői tették ki, s ez a helyzet a mai napig változatlan.

Minderről azonban már a gimnázium következő, az ötvenéves évforduló tiszteletére kiadott jubileumi évkönyve számol be: “…rohamosan növekedett kerületünkben a gimnáziumba és technikumba jelentkező tanulók száma … és szükségessé vált egy új középiskola építése. … így jutott a Kossuth Lajos Gimnázium 1963-ban … új, modern, jól felszerelt épülethez 3 tanműhellyel, sőt 44 év után tornateremhez is az Ady Endre utcában. De bármennyire modern az immár egyetlen kerületi gimnázium épülete, mégis szűknek bizonyult … 1969-ben 750 diák (22 osztály!) elhelyezésére. … az eredményes nevelő-oktató munka elsősorban a nevelők és a neveltek lelkes, odaadó … munkájától függ. Ezt segíti elő … a gimnáziumban folyó szakosított tantervű oktatás (orosz nyelvi, német nyelvi és matematikai-fizikai), a budapesti viszonylatban is kiemelkedő német nyelvi és világnézeti kísérleti oktatás.”

A szocialista oktatásirányítás – az abszolút esélyegyenlőség délibábjának kergetését feladva – a tagozatos osztályok beindításával, fogcsikorgatva ugyan, de visszatért a mérsékelt szelekció elvéhez. Erre a gimnáziumnak minden szempontból nagy szüksége volt, hiszen az általánosan képző középiskolának a hatvanas években félelmetes ellenfele támadt: a szakközépiskola. Az évtized Nyugaton és Keleten egyaránt a természettudományok határtalan fejlődésébe vetett hit jegyében telt el, leértékelvén a humán szférát, s mindez kihatott az iskolarendszerre is. A tagozatos osztályok “muníciója”, majd az 1978-as tanterv szerint helyükbe lépő fakultáció átsegítette a gimnáziumot a nehéz időkön, s megalapozta az iskolatípus nyolcvanas évek közepén elindult robbanásszerű fejlődését.

Ehhez intézményünk esetében a német nemzetiségi osztályok 1973-as beindítása is hozzájárult. Az országos beiskolázású tagozat sikeresnek, az állami nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű anyanyelvi érettségi igen keresettnek bizonyult, s kiemelte iskolánkat az egybeszürkülő külvárosi gimnáziumok sorából. A két tanítási nyelvű oktatás bevezetése szempontjából nélkülözhetetlen tapasztalataink is innen származnak. A nyolcvanas évek végén – a tagozatos nyelvi osztályok nyomdokain – a német és az orosz mellett emelt szinten folyt az angol nyelv oktatása is. Az iskola felkészült a rendszerváltozásra.

Már a nyolcvanas évek elejével kezdetét vette az egész iskolarendszer egyre gyorsuló változása. Az évtizedekig egyenruhába bújtatott kezdeményezőkészségnek nem lehetett többé gátat szabni. Az 1985. évi I. törvény jelezte, hogy ezt a tényt – egyelőre a fennálló politikai rendszer keretein belül – a hatalom is kész volt elfogadni. Az iskolák nagy része demokratizálódott. 1987 szeptemberében beindult a két tanítási nyelvű oktatás programja, ismét megjelentek a nyolc-, és új fejleményként a hatosztályos gimnáziumok. 1990 januárjától már nemcsak az állam alapíthat és tarthat fenn iskolát. Az első szabad országgyűlési, majd önkormányzati választások, a megszülető sarkalatos törvények révén lezárult a rendszerváltozás első szakasza.

8.) A rendszerváltozás óta eltelt évtized

A Kossuth Lajos Gimnázium fenntartója 1990 őszén Pesterzsébet-Soroksár Önkormányzata lett, ám középfokú tanintézményeit a helybéli képviselőtestület - élve a Közoktatási törvényben biztosított lehetőséggel - 1993. április 1-jei hatállyal a Fővárosi Önkormányzat fenntartásába adta át.

Intézményünk - az Alapító Okirat tanúsága szerint - továbbra is általános középfokú oktatást végző iskola. A gimnáziumi oktatás a magyar német két tanítási nyelvű osztályokban öt, a többi tanulócsoportban négy évfolyamon történik. Az intézmény önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, vállalkozási tevékenységet nem végez. (Külön tanulmány témája lehetne a magyar közoktatási intézmények gazdálkodásának története a centralizált modelltől az önállóságig.) Az iskola igazgatóját Budapest Főváros Közgyűlése pályázat útján, határozott időre bízza meg. (Szintén tanulságos dolgozatban elemezhetnénk az intézményvezetők – 1985-ben bevezetett – öt évenkénti megméretésének tapasztalatait.) Az intézmény használatában lévő ingatlan egyébként az átadáskor nem került a Főváros birtokába, annak tulajdonosa továbbra is a kerületi önkormányzat.

Az 1990-91. tanévben - a német nemzetiségi tagozat távozásával - beindítottuk a magyar-német két tanítási nyelvű tagozatot, ekkor startolt angol/német speciális tantervű osztályunk is, az addigi "sláger", az angol/német emelt szintű tanulócsoport (amelyben a német nyelvet 1998-ban a spanyol váltotta fel) így a harmadik helyre szorult. Ez az osztálystruktúra eredményesen viszi tovább az intézmény több évtizedes nyelvoktatási hagyományait, sikeresen készíti fel a gondosan kiválasztott tanulógárdát a felsőoktatási intézményekben történő továbbtanulásra. (A bemenet oldaláról elmondható, hogy a felvételi vizsgákra a környező kerületek általános iskoláiból a végzősök legfelkészültebb 15-20 százalékába tartozó tanulók jelentkeznek, míg a kimeneti oldalon az iskolánkat elvégzők mintegy 60 százaléka - a kétnyelvű és a speciális tagozat végzőseinek 70-80 százaléka - az érettségi vizsga évében megkezdi felsőfokú tanulmányait.) Az átjárhatóság biztosított, ám mivel a különböző okok miatt idő előtt távozók száma rendkívül csekély, nemigen akad hely az átiratkozni vágyók számára. (A mozgás tanévenként legfeljebb az átlagos tanulólétszám 2 százaléka.)

A gimnázium gyakorló iskolai feladatokat is ellát (főként a nyelvtanárok és a célnyelven szaktárgyat oktató tanárok képzésében vesz részt), így - elsősorban volt tanítványaink visszatérésével - könnyebben oldható meg a nyelvtanár-utánpótlás problémája.

A Kétnyelvű Iskoláért Egyesület keretében szorosan együttműködő intézmények sikeresen léptek fel az 1993. évi Közoktatási törvény, annak 1996. és 1999. évi módosítása, valamint a Két tanítási nyelvű oktatás 1997. évben kiadott irányelve előkészítésének idején, hogy az utóbbi évtizedek e sikeres - és ízig-vérig európai - oktatási formája megőrizhesse elért rangját. (Köztudomású például, hogy a rendkívül fontos előkészítő "nulladik" évet "rendszeridegennek" tekintve kiiktatásra ítélték volna.) Úgy tűnik, sikerrel vívjuk meg a csatát a kerettantervi óraszámok ügyében is.

Hasonló lendülettel dolgoztuk ki (s dolgozzuk majd sokadszorra át) az intézményi alapdokumentumokat. Szerkezetváltásba viszont nem fogtunk. A tantestület arra az álláspontra helyezkedett, hogy pedagógiai tapasztalataink alapvetően a 14-20 éves korosztályhoz kötnek bennünket. (A túlélés érdekében az iskolák az utóbbi másfél évtizedben gyakran sajnos olyasmivel is próbálkoztak, aminek nemigen volt realitása.) Az idegenvezetés, ill. az államigazgatás gyakorlati fakultáció révén néhány évre érintőlegesen belekóstoltunk a szakképzésbe, ám az 1993. évi Szakképzési törvény megjelenésével célszerűnek láttuk ezt inkább a szakképző intézményekre hagyni. 2010-ben elindítottuk viszont első nyelvi előkészítős osztályunkat: a tanulócsoport egyik fele angol, a másik fele spanyol nyelvet tanul magas óraszámban.

Az újabb jelentős tartalmi változást a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi törvény és végrehajtási rendeletei hozták.
2012. szeptember 1-jén – felmenő rendszerben – kezdtük meg a nevelést-oktatást az átdolgozott NAT és az arra épülő kerettantervek alapján. Új irányelve van a két tanítási nyelvű iskolai oktatásnak. Az oktatási forma jövőjét, a jogi szabályozás részleteit illetően komoly harcok dúltak, de a végül megszületett kompromisszum nem korlátozza jelentősen a kétnyelvű iskolák mozgásterét. A bevezetendő minőségi kritériumok teljesítése nem jelenthet gondot az alapos munkát végző intézmények diákjainak.
A nyelvi előkészítős diákok is teljesíthetik a rájuk kirótt követelményeket.

A közoktatási rendszer hazánkban ezidáig példa nélkül álló központosításának keretében az önkormányzati iskolák fenntartását 2013. január 1-jétől egyetlen szervezet, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ végzi. Az eddigi fenntartókra a továbbiakban csupán a működtetés feladatai hárulnak.

9.) Tanulságok

Egy csaknem évszázados intézmény élete – mint cseppben a tenger – tárja elénk hazánk közoktatási rendszerének változásait. A maradékelven finanszírozott iskolákban, gyakran a mindennapi létet megnehezítő pénzügyi gondok, időnként elmét és lelket nyomorító politikai kurzusok árnyékában, nemzedékek hosszú során át rendületlenül érlelődött a jövő. Ma még jobban kell bíznunk az általánosan művelő középfokú iskolában, mint valaha. A gimnázium az adott korosztályban rejlő tehetség kibontakoztatásának legfontosabb helyszíne volt és marad. Sürgősen választ kell találni azonban arra a kérdésre, miképpen fejlesztheti ez az iskolatípus a gyengébb képességű(nek tartott) tizenéveseket.

Intézményünk tizedik évtizede teszi a dolgát: nevel és tanít, nemzedékről-nemzedékre hagyományozza az emberséget. Zárjuk ezt az oktatás-rendszertani áttekintést egy ihletett visszaemlékező, az első végzős kétnyelvű osztály – azóta szintén tanárrá lett – diákjának vallomásával: „Neki, ahány éve, annyi arca, annyi titka van.. Bármit jelentsen is bárkinek, itt részesült meghatározó élményekben, itt szerzett tudást, itt kapott emberséget.
Kossuth Lajos Gimnázium, mi iskolánk, mindannyiunknak mást jelentesz, s valahol mégis egyet. … Maradj ilyen még nagyon sokáig, hogy mások is elgondolkozhassanak felőled, és őszintén köszönhessenek meg mindent Neked.”

 

10.) Felhasznált irodalom

  • Pedagógiai Lexikon, Főszerk.: Báthory Zoltán, Falus Iván; Budapest, 1997., I. kötet
  • Mezei Gyula - Szebenyi Péter: A közoktatás rendszere, Budapest, 2000.
  • Pintér Jenő: A magyar középiskolák igazgatásának kézikönyve, Budapest, 1928.
  • A Pesterzsébeti Magyar Királyi Állami Kossuth Lajos Reálgimnázium – hatodik – értesítője; Budapest-Pesterzsébet, 1925.
  • A Pestszenterzsébeti M. Kir. Állami Kossuth Lajos Gimnázium (III.-VIII. oszt. reálgimnázium) Értesítője az 1936-37. iskolai évről, Pestszenterzsébet, 1937.
  • Állami Kossuth Lajos Gimnázium Évkönyve az 1958-59. iskolai évről; Budapest, 1959.
  • A Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1968-69; Szerk.: Kovács Imre; Budapest, 1969.
  • A Kossuth Lajos Gimnázium hetvenöt éve; Szerk.: P. Kovács Imre és Horváth Gábor; Budapest, 1994.
 
 
 
 
 

Alapítványi támogatás

Sacculus Ludovici Alapítvány
 
Rendelkezés az adó 1 %-áról alapítványunk javára

 

Adószám:
19672689-1-43
 
Bankszámlaszám:
11720001-20112024-00000000

 

Fővárosi Oktatási Portál

 

Közösségi szolgálat

 
Copyright © 2013 - Kossuth Lajos Kétnyelvü Gimnázium